Ez már nem áprilisi tréfa – tényleg strandfürdő lesz a Fővárosi Nagycirkusz helyén!

Április 1-jén közleményt adtak ki, miszerint egy időre bezár a Fővárosi Nagycirkusz. majd kiderült, hogy mégsem, vagyis nem úgy. Most akkor mi is a helyzet pontosan a cirkusszal?

A Fővárosi Nagycirkusz valóban bezárt, és a manézst ez idő alatt igazi „strandfürdővé” alakítottuk át! Április 12-től soha nem látott lendülettel megyünk tovább. A cirkuszi porond helyén egy hatalmas medence és egy látványos szökőkút lesz! A 11 ezer literes medencében egyenként emelhető vagy süllyeszthető elemek mozognak majd, a szökőkút 700 fúvókája pedig akár 18 méter magasra is képes fellőni a vízsugarakat. Az élményt még teljesebbé teszi a megvilágítás: a víz fénytörő és fényelnyelő hatásának köszönhetően egészen különleges látványvilágban lehet részünk a SPLASH! – Vízicirkusz – Swing a víz fölött című előadásunkban. A Fővárosi Nagycirkusz épületére sem lehet majd ráismerni: száz évvel ezelőtti stranddá építjük át, a cirkusz előtti plázson napágyak és napernyők fogadják majd a közönséget! Kalandos időutazásra hívunk mindenkit! Hunyjuk be szemünket és repüljünk vissza az időben száz évet! Az 1920-as évekbe érkezünk, egy fantasztikus évtizedbe! 

Miért pont ezt a korszakot választották?

Ki ne akart volna akkor élni!? Ki ne akart volna egy stílusos puhakalapban kiszállni egy nyitott sportkocsiból, és táncba szaladni, amikor megszólalt a swing, a jazz vagy a charleston? 

Egy olyan időszak, amikor az érzések szenvedélyesebbek, az élmények erősebbek, a gondolatok temperamentumosabbak voltak, mint bármikor máskor! Az 1920-as években a sport és a művészetek területén máig emlékezetes eredmények születtek, akár az gombamód szaporodó sportklubokban és az egyre profibban megszervezett nyári olimpiákon, akár a filmművészetben, a festészetben, az irodalomban és a zenében! E legendás kort idézzük meg SPLASH! című vízi cirkuszi műsorunkban!

Ezenkívül is rengeteg mindent történt az elmúlt időszakban a Fővárosi Nagycirkusz háza táján, világviszonylatban is látszik mindez?

Nemrég jöttem haza Franciaországból egy nagy nemzetközi cirkuszfesztiválról, ahova, nagy megtiszteltetésként, zsűritagnak hívtak. Olyan nagy cirkuszi nemzetek és társulatok képviselői mellett ülhettem, mint például az oroszok vagy a Cirque du Soleil, és túlzás nélkül mondom, hogy mindannyian hihetetlen respekttel viseltetnek a magyar cirkuszművészet és az iránt, 

Annál inkább örvendetes ez, mert az összes művészeti ág közül globálisan is a cirkusz megy keresztül a legradikálisabb változáson az utóbbi időszakban.

Miért volt szükség erre a változásra?

Nagyjából három évtizeddel ezelőtt a cirkusz hirtelen lejtmenetbe került, ódivatú szórakoztatásként tekintettek rá. Azután visszakapaszkodott a gyerek és családi kategóriába, most viszont ott tartunk, hogy az egyik legmenőbb, a fiatalokat leginkább érdeklő művészet lett.

Mi lehet ennek az oka?

Nagyon egyszerű. A mesterséges intelligenciával átszőtt virtuális világunkban az emberek szinte önkéntelenül elkezdik keresni és értékelni a kézzelfoghatót, az ember által létrehozott csodát. Felértékelődik minden, amiben munka van, ami nem csak látszat, ami nem csak az online térben zajlik, hanem maga a valóság. A cirkusznál pedig kevés valóságosabb helyszín létezik, hiszen itt mindennap egymás vállára állunk, egymást elkapjuk, egymást tartjuk,

Ezért aki oda bejön nézőként, és képes mindezt átérezni, az élet minden területén használható muníciót visz magával. A Fővárosi Nagycirkusz népszerűsége viszont még ennek fényében is szinte példátlan; januártól decemberig – kivéve a mostani néhány hetes leállást, amikor vízi cirkusszá varázsoltuk át a manézst – naponta két előadást tartva telt házzal üzemelünk.

És ez minek köszönhető?

A fent elmondottakon kívül annak az egyre bővülő, komoly hazai háttér-intézményrendszernek, amelynek szakemberei révén, megőrizve a hagyományokat, egyszersmind innovatív módon a cirkuszművészetet mára minden tekintetben alaposan át tudtuk alakítani. Könnyed szórakoztatásból a minket körülvevő világ rezzenéseire reagálni tudó, üzeneteket átadó, katarzist kínáló művészetté vált, amely mégis közérthető és az összes társadalmi réteg számára befogadható-élvezhető. Mert a teljesítményről szól. És arról, hogy nem szégyen a botlás, de muszáj mindig felállni utána, és ha ez egyedül nem megy, akkor társakat kell szerezni hozzá. 

Volt korábban egy gondolkodásmód, hogy a cirkuszban lévő emberek mind különlegesek. Én meg azt mondom, hogy egy frászt. Ugyanolyanok vagyunk, mint bárki, csak mi teszünk is az álmaink megvalósulásárt: akkor is felmegyünk a kötélre, ha már százszor leestünk róla. Ezt bárki megteheti. Szimbolikusan és a cirkuszban is. Millió példát tudok rá mondani, hogy egy teljesen civil ember bekopogtatott az ajtónkon, és az alapoktól felépítve magát most a világ valamelyik manézsában ugorja a tripla szaltót. Mert nem engedte meghalni a vágyait. A csoda nem csak úgy történik, mi csináljuk, rengeteg munkával – a cirkusznál demokratikusabban semmi nem mutatja meg ezt. Miközben a társadalmi felelősségvállalás és példamutatás ugyanúgy a sajátja.

Mire gondol?

Például az állatvédelemre, amely témának és a gyakorlati megvalósításának már több konferenciát és a közönség számára is nyitott szakmai fórumot is szenteltünk.

Arra a pár éve elindult hullámra válaszul, miszerint a cirkuszban bántják az állatokat, ezért be kell tiltani az állatszámokat? Utóbbit egyébként néhány ország már meglépte.

Igen. Ez az állítás valamiért egyszer csak elkezdett terjedni, aztán szépen lassan kiderült, hogy nagy többségében éppen az ellenkezője igaz: a cirkuszi artisták nagy része kiskorától szívja magába generációk tapasztalatait és gyakorlatait arról, milyen a felelős állattartás, hogyan kell együtt élnie embernek és állatnak. Nem őket kell megtanítani erre, hanem azokat a családokat – nagyjából minden harmadikat –, ahol kutyus, cica, papagáj van, 

A cirkusz pedig éppen az artisták nemzedékről nemzedékre felhalmozott tudása miatt kiváló hely erre a tanításra-tanulásra. Az előadások után ezért tartunk mi is foglalkozásokat, etológussal, állatorvossal kiegészülve a felelős állattartásról.

Sőt, év elején mentett kutyákat is befogadtak, amelyek örökbeadásában is szerepet vállalnak. 

A cirkusz jellemzője az utazó életforma. Aki sokat utazik, az tudja, hogy jártában-keltében könnyen megszorulhat, segítségre lehet szüksége. A segítséget viszont csak akkor kaphatja meg, ha fordított esetben ő is mindig kész adni. Ebből következően minden cirkuszos ember alaptulajdonsága a segítésnyújtási szándék; ahol lehetősége van, ott nyújt kezet, mert tudja, hogy bármelyik pillanatban cserélődhetnek a szerepek. Ez a fajta gondolkodás átszövi a mindennapjainkat, az életünket. 

Ha állatmenhelyet zárnak be, szintén nem kérdés, hogy éjszaka nekiállunk sátrat verni, összeadjuk a pénzt kennelekre és két edzés, előadás közben ellátjuk a kisbusznyi hozzánk került kutyát. Olyan természetes ez számunkra, mint amilyen természetes, hogy ha az egyik oldalon valaki elugrik, a másikon biztosan lesz, aki elkapja.

A Fővárosi Nagycirkusz ugyanakkor nem csupán a mindenféle produkciók és a világ minden tájáról érkező artisták otthona, mi a feladata a  hozzá tartozó Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívumnak?

Minden a saját területén vezető intézménynek, így nekünk is kötelességünk, hogy a múlt relikviáit összegyűjtsük, azokat rendszerezzük, feldolgozzuk, így biztosítsuk annak lehetőségét, hogy a következő generációk is betekintést nyerhessenek mindebbe. Egy múzeum soha nem csupán kiállítóhely jó esetben szép és izgalmas tárgyakkal, hanem megőrző, gyűjtő, rendszerező és kutatásra helyet biztosító tér. Ilyen összetett tevékenységet végeznek a mi múzeumi szakembereink is, akik sok más feladatuk mellett például a hagyatékokat rendszerezik, kutatják, dokumentálják, digitalizálják, ügyelnek a szakszerű tárolásukra, és persze időről időre meg is mutatják a kincseket a nagyközönségnek. Egyre több felbecsülhetetlen értékű adományt kapunk, külföldről is, 

Ilyenkor jellemzően jelmezekről, rekvizitekről, plakátokról, régi szerződésekről van szó. Utóbbiak azért is nagyon érdekesek, mert a „nagy történelem” számára ugyancsak érdekes következtetések vonhatók le belőlük. Mondjuk a tekintetben, a hatvanas években hogyan, milyen feltételekkel engedte vagy éppen miért nem engedte el a hatalom külföldi vendégszereplésre a művészeket. És megjegyezném az az örök igazságot is, hogy a múlt ismerete és tisztelete nélkül nincs jövő sem.

Ha már jövő, az utánpótlással hogy állunk? Akarnak a fiatalok részeseivé válni a cirkuszi csodának?

Mi az, hogy! Talán nem sokan gondolnák, de Magyarországon több mint kétszáz amatőr cirkuszi vagy ilyen jellegű tevékenységet is folytató sportegyesület létezik. Ez a több tízezer gyerek, Kisvárdától Szombathelyig, megérdemlik, hogy a Fővárosi Nagycirkusz segítse őket, foglalkozzon velük. Ezért felépítettünk egy mentorprogramot, amelynek keretében e klubokra, csapatokra figyelünk, ha kell, rekviziteket adunk kölcsön vagy szakembert küldünk kiszűrni a legügyesebb fiatalokat. Ők évente egyszer bemutatkozási lehetőséget is kapnak nálunk, előbb a Hungária Művésztelepünkön, majd már a Városligetben, egy nagy gálán. Nyilván a többség más területeken boldogul majd az életben, de amit a cirkuszművészettől tanultak, szinte minden szakmába beépíthető lesz. Nekünk pedig jó merítési lehetőség ez a program az artistaképzős és a főiskolai utánpótlásunkat tekintve. Merthogy egy ideje utóbbira is van lehetőség itthon:

Összefoglalva tehát, egyáltalán nem aggódom a jövő miatt, a Strand, a Sziget és más fesztiválok kitelepülésein is látni, milyen trendi lett a cirkusz a tizen-, huszonévesek körében.

Akkor lassan hátradőlhetnek, minden feladat elvégezve?

Olyan soha nem lesz. Folytatnunk kell a megújulási folyamatot, élve ezzel a kivételes lehetőséggel, hogy a világban ilyen kivételes tisztelettel figyelnek ránk. És a legnagyobb álmom még nem teljesült.

Micsoda?

Az infrastruktúránk rendbetétele. A Fővárosi Nagycirkusz 1971-ben épült, több mint ideje lenne korszerűsíteni. Az artistaképzőnk különböző albérletekben működik, annak a helyzetét sem ártana egyszer s mindenkorra rendezni. Nagyon várom, hogy végre béke legyen Európában. Mert akkor Magyarország újra olyan gazdasági helyzetbe kerülhet, hogy ezeket az infrastrukturális problémákat is megoldhassuk.

Nyitókép: Old Circus School, Ukrajna. A Fővárosi Nagycirkusz 2022 óta ad otthont és képzést a háború elől menekülni kényszerült ukrán artistaművészeknek. A Svitlana Momot által vezetett csoport már többször fellépett a Fővárosi Nagycirkusz porondján, néhányuk az új műsorban is szerepet kapott. (Fotó: Fővárosi Nagycirkusz)